Razi blogja

Nyilván Csíkból és ráadásul ilyen közéletis-sajtós blog írójaként nem hagyhatom szó nélkül a Hargita Népés történetet.

Csak az a baj, hogy igazából nincs kikristályosodott véleményem róla, inkább olyan finomvegyes. Amikor a kollégák a megyei lapnál ütik a vasat, s cenzúráról meg pártnyomásról kiálltanak, meg tudom őket érteni. Mindazonáltal éppen az mond ellen üzenetük tartalmának, hogy el tudják mondani, s meg tud jelenni minden vehemens tiltakozásuk "gazdájuk" ellen. Persze, a "gazdának" is van annyi esze, hogy hagyja, tombolják ki magukat a gyerekek, oszt majd lecsillapodnak, hisz munkahely azért mindenkinek kell. Az sincs kizárva, hogy egy jó adag marketing is van az egész történetben. A kollégák részéről az, hogy ápolják az elmúlt években kialakított "imidzsüket" (azért ne felejtsük el, a Hargita Népénél nagyobb RMDSZ-es szócső nem volt az egész transzilván sajtófelhozatalban, aztán néhányan nyugdjba mentek, másokat kitúrtak), a "gazda" részéről meg az lehet a hozzáállás, hogy mi az hogy pártpolitika meg minden, hát nem látja mindenki, hogy ezek mennyire szidnak engem?

Szóval: meg tudom érteni a kollégákat, hogy minden erejükkel azon vannak, hogy vélt vagy valós szabadságukat megtarthassák (értsd: azt csinálnak, amit akarnak, különösebb szakmai és gazdasági kontroll nélkül), engem azonban, mint Hargita megyei adófizetőt, kissé elkezdett zavarni, hogy az önkormányzati tulajdonú lap szerkesztőségi politikáját igencsak elkezdte dominálni az egyik párt, mégpedig az MPP. Hozzáteszem, az is zavarna, ha az RMDSZ volna az a párt. A Hargita Népének, mint önkormányzati tulajdonú napilapnak, valóban nem szabad szócsővé válnia, de az MPP szócsöve se legyen - márpedig erre utaló jel épp elég volt az utóbbi időben. Már ha az nem volna elég ugye, hogy az MPP egyik prominens személyisége még mindig ott keresi a kenyerét, minden botránya ellenére. S ezzel sem volna semmi baj, végülis, nem tilos az újságírónak politikussá válnia, csak aztán ne önmaga írja a cikket arról, hogy miképpen verekedett össze politikusként az ellentábor tagjával. Mert azért a szakmának "ejsze" még vannak szabályai. Legalábbis én így emlékszem.

S íme akkor egy abszolút premier infó mindenféle sajtós és netes orgánumban: májusban Csíkszeredában és Kolozsváron koncertezik a Tankcsapda. A csíkszeredai koncert május 16-án lesz az itteni sportcsarnokban, amely végre helyet adhat már az ilyen rendezvényeknek is - megépülte előtt évekig panaszkodtunk itten Csíkszeredában, hogy azért nem jönnek ide ilyen koncertek, mert nincs sportcsarnokunk. Na most már van csarnok is, s végre van benne koncert is, hurrá. Az információ meg vagyon erősítve a szervezők által (tényleg, nem AC/DC), bár az ezzel kapcsolatos médiakampány szerdán "robban", további infó is akkortól lesz elérhető. Úgyhogy egy kis ideig még várnunk kell arra, hogy megtudjuk, vajon a 2009-es Nem hagylak el! turné állomása lesz-e a szeredai, vagy valami spéci műsort kapunk (a banda honlapja szerint május 13-án még Pesten nyomatják a fiúk ezen turné keretében). Az azonban már biztosnak tűnik, hogy Erdélyben mindössze ez a két állomás lesz, a kolozsvári és a csíkszeredai, a székelyföldi Csapda-rajongók tehát itt gyülekezhetnek, nálunk. Hajrá. (Fotó: tankcsapda.hu)

Úgy érzem, nem történik igazán semmi említésre méltó. Minden a gazdasági válságról szól, s az unalmas. Nap mint nap arra ébredsz, mi ment tönkre, mi fog leállni, ki ment csődbe. Az utcán járva-kerve is egyre több a bezárt bolt, megszűnt kocsma. Az általános életérzés nem előrenéző, optimista, hanem védekező, konzerváló. Nyaralást már nem tervezel merészet, már nem akarsz világot látni, messzire utazni, csak a pénztárcádat nézed, s kétled, hogy lesz egyáltalán valami. Egyik hónapról a másikra élsz újra, egyik fizetéstől a másikig, ha egyáltalán sikerül. Nálunk a szakmában is egyre többek a riasztó hírek. Kolozsváron a megyei tanács beszáll a sajtó támogatásába állami hirdetésmegrendelésekkel. S ez Kolozsvár, nem Csíkszereda... Meg hallani, hogy egyik erdélyi magyar szerkesztőségben egységesen 700 lej fizetést kapnak a válság miatt a munkatársak.  Lehet, hogy ez csak riogatás, de úristen, ha velünk lenne ez, még a részleteimet sem tudnám kifizetni. Annyi biztos, hogy az év eleji megtorpanás után most ismét folynak ki nálunk az újságból a reklámok és az apróhirdetések, s a példányszám sem csökken, pedig drágítottunk. Ilyen szempontból talán nincs miért aggódni.
Valahogy mégsem tudok optimista lenni. Tesszük a dolgunkat, s telik az idő, de nagyjából üresben. Ráadásul emberek halnak meg körülöttünk, s nem csak az idősek... Ez sem növeli az optimizmust.

Gyerekkoromban valahogy nem így képzeltem el a 21. századot.

Megkezdődött a hokiszezon.

Elég hosszas időkre kéne visszamenjek, hogy elmagyarázzam... A legelején volt ugye a nagy magyar összeborulás, amikor a Sportklub először részt vett a magyar bajnokságban, s mindenki milyen lelkes volt, s mi is el voltunk ragadtatva, olyan... Olyan nagyon jó érzés volt.

Azóta sok víz lefolyt már az Olton, most már nem olyan jó érzés ez a most már közös, magyar-román bajnokság. Két év alatt sok minden kiderült. A táposozás, gyurcsányozás szinte mindennapos, ha magyarországi csapat látogat a Vákár Lajosba. Volt már verekedés is helybéli és magyarországi között. A legfrissebb most az, ahogy a jégkorongblogon valami fénalfabéta provokátorok - hogy jellemezzem én is így őket - minősíthetetlen ocsmányságokkal "szórakoztatják" az egyébként tisztes szerzői- és olvasótábort, amelynek tagjai áldozatos és önzetlen munkával  próbálnak tenni a hokiért, amit részükről lehet, s postjaikból, hozzászólásaikból lerí, hogy értik, szeretik a sportot, s láttak már egy s mást a világban. Egy ilyen közegbe szabadult be most két vadmalac, akik csak azért, mert a Sportklub most két súlyos vereséggel küldte haza a Dunaújvárost és az Újpestet, már az NHL-ben képzelik magukat, s ékezet nélküli törtmagyar helyesírással magas lóról lesajnálják az egész magyarországi hokit.

Ez az új idény premisszája.

Sajnos tény és való, létezik ez az állatfajta itt Csíkban, amit itt ez a két debil hozzászóló testesít meg, ezek azok a csíki görények, amelyek táposoznak, gyurcsányoznak hokimeccsen, amelyek fradiszurkolókat kergetnek meg és vernek meg két egykor haver csapat meccsén, akik egyébként csak azért járnak meccsre, mert semmi más extra nincs az életükben, s olyankor legalább dőlhet a pia, s nem szól asszony, lehet ereszteni. Ha rájuk nézel, rögtön látod a gülledt szemükön, hogy valami odabent nem stimmel, régebb legalább nem mertek sokat pofázni, egymást bicskázták a bodegában s azzal nyugi volt. Most már emancipálódtak annyira, hogy kikerül néha a 10 lej belépőre, bár nagyon meg kell gondolni, mert az már rengeteg deci vodka(utánzat). Egyesek úgy látom, a billentyűzetet is megtanulták kopogtatni, de annyira még nem, hogy tudják, hol a magyar karakter-kiosztás.

Jó lenne bevezetni legalább egy minimális magyar helyesírási követelményt az ilyen beszólóknak, legalább ékezettel lehessen olvasni a hőzöngéseket. Valamivel kevésbé fárasztó.

Papp Elődöt indítja a Magyar Polgári Párt Csíkszeredában polgármesternek, ami kissé meglepő. Hogy miért? Lehet, hogy 1-2 hónappal ezelőtt ezen kevesebben lepődtek volna meg, de azóta az általam érzékelt közvélemény többnyire megegyezett abban, hogy Elődnek nem lehet esélye Rádullyal szemben. Szóbeszédek keringtek, hogy megkeresték Ferenczes Istvánt, Elekes Andrást. Szondy Zoltán neve is sokszor elhangzott. Egyébként ő, mármint Szondy vezeti a tanácsosi listát, ahová ugye húzóembert szoktak tenni, Papp Előd csak másodikként követi... Akkor ki is a népszerűbb? A sajtótájékoztatón persze már határozott az MPP, Papp Előd veri Rádulyt, mondják bizonyos saját közvéleménykutatási adatokra hivatkozva - ehhez most csak annyit tennék hozzá, hogy nem hiába vannak szabályok az elektronikus médiában az ilyen felmérések eredményeinek közlésével kapcsolatban.
Egy másik bizonytalanság is megszűnt ma, Szász Jenő a Hargita megyei tanács elnökségéért indul, Borboly Csaba ellenében, odahaza (Udvarhelyen) Orbán Árpádra hagyta a Bunta Leventével való megmérkőzést. Itt is lehetne spekulálni, de majd június 1. után kiderül, hogy mennyire volt ez kiszámolva. Most csak annyit, hogy miképp azt már tegnap is vélekedtem, Szász több szavazatot szerezhet Csíkban, mint Borboly Udvarhelyen (persze azért badarság volna megfeledkezni Borboly szervezőkészségéről, jól bejáratott apparátusáról). Gyergyó? Megmondhatatlan: szürke folt, erős, de lehet, hogy csak hangos MPP-s bázissal. Mindenesetre a Bunta-Szász helycsere elég nyilvánvalónak látszik, s bizonyítsa be valaki, hogy ebben aztán nincsen semmi szándékosság.

Legyen akkor egy kicsi politika is. Az utolsó pillanatig titkolják és rejtegetik a Magyar Polgári Párt jelöltjeinek kilétét Csíkszeredában, de Udvarhelyen is. Szász Jenő még mindig lebegteti, hogy megméretkezik-e Buntával Udvarhelyen vagy megpróbálja átvenni az RMDSZ-es jelölt helyét a megyei tanács élén. Ma, hétfőn délután, kb. 32 órával a jelöltállítási határidő lejárta előtt még nem lehet tudni semmit hivatalosan. Kiszivárogtatások voltak, gondolom, tesztelési szándékkal, ilyen például Orbán Árpád neve Udvarhelyen vagy egyáltalán a megyei tanácselnökjelöltség lehetősége Szász esetében. Csíkban több lehetséges jelölt neve is elhangzott a sáncrádióban, Ferenczes István, Elekes András vagy Szondy Zoltán - egyiket sem erősítették meg, de nem is cáfolták. Az az érzésem, nem nagyon tudják, kit érdemes Rádullyal szembeállítani. Eleve elvesztett csatát csak úgy van értelme megvívni, ha közben győztesen tudsz kijönni más területen. Ha tovább tudod építeni a párt imidzsét például. De ki tudja, mi lehet még a háttérben. Lehet spekulálni mindenfélét, előfordulhat, hogy Szász úgy gondolkodik, talán nem tudna nyerni otthon Buntával szemben, Borbollyal viszont lehet esélye a megyénél. Az udvarhelyiek ugyanis nem szívesen szavaznak csíkira, Csíkban viszont hallani olyat is, hogy inkább Szász, mint Borboly... Kérdés, mit mondanak a gyergyóiak. Rettenetesen sok közvéleménykutatás készülhetett az elmúlt napokban, szívesen rápillantanék egyik-másikra. Nemsokára azonban lehull a lepel a Nagy Titokról, s talán okosabbak leszünk. S csak reménykedjünk benne, hogy bármilyen döntés születik, rosszabb azért nem lesz nekünk. Mármint az ártatlan átlagszavazónak, aki a nagy egésznek úgyis csak olyan kicsi szeletkéjét látja, hogy szinte esélye sincs helyesen választani.

A hétvége legkirívóbb történése Csíkban. Egy éven belül másodszor tör pozdorjává a vonat egy autót ennél az átjárónál, mert a vasúttársaság nem vette mostanig észre, hogy Szent András-kereszten kívül valami más is kéne még oda. A sínekkel párhuzamosan haladó négysávos főútról gyakorlatilag minden átmenet nélkül az átjáróra kanyarodol. Sokat építkeztek a síneken túl, ezért megnőtt a forgalom. Ébresztő, CFR!!! Szerencsére itt még nem halt meg senki a felelőtlenségetek miatt. Két sérült, súlyos.

Csíkszereda és Csík népét élénken érdekli a köz élete, állapota. Nagyon kritikusak, sokszor tapintatlanul és gonoszul odadöfnek. Jó példa erre az, amit én most másfeledik nyilvánosságnak fogok nevezni. Az SMS-e-mail vélemény rovatra gondolok, ahová a hozzászólásokat inkognitóban is beengedjük, ezzel jellege közelít az internetes, fórumos nyilvánossághoz, csak azzal a különbséggel, hogy ez az írott sajtóban jelenik meg, kinyomtatva. Az újság egyik legolvasottabb rovata ezzel, s biza szerkesztésével sok gond akad. Kezdve azzal, hogy rengeteg hozzászólás, vélemény jön, így hiába növeltük meg a felületét, így sem fér be minden. Aztán persze ott vannak a rágalmazó, valótlanságokat állító, bosszúvágyból fogant vagy lejáratási szándékú vélemények, amelyeket ki kell szűrni. Na de ha közszereplőt kritizálnak, szidnak le, akkor azt ki kell-e szűrni? Mondhatja ő is, hogy áthágjuk a személyiségi jogait... S egyáltalán ki a közszereplő? Egy falusi polgármester az? Ha az, akkor vállalnia kellene a kritikákat, ehelyett sok az asztalra ütve tiltakozik. A névtelenséget kifogásolja, de azt elfelejti, hogy a szavazópolgár is névtelenül pecsétel a fülkében.
Annyi biztos, hogy nagyon népszerű ez a fajta közlési lehetőség. S ha az érem másik oldaláról nézzük: ha kötelező lenne a valós névvel való aláírás, akkor sok vélemény nem jutna el hozzánk. Nem kerülnének nyilvánosságra néha olyan visszásságok, fonákságok, amelyek közül sokból éppen a vélemények miatt lehetett téma. De az igazságtalan vádaskodásnak, valaki jogtalan bemocskolásának mégsem adhat helyet ez a rovat. Hol húzzuk hát meg a határt, mit engedjünk be és mit nem?

Tegnap éppen üvöltöttek rám. Nem gyakran esik meg, éppen ezért elgondolkodtatott. Merthogy normális logikával nézve nem lett volna oka rá az illetőnek. Történt ugyanis, hogy interjút készítettem a Csíkszeredában épülő plaza projektmenedzserével. Bevallom, akkor sem éreztem úgy, hogy ez életem legszimpatikusabb alanya, mert elég agresszív volt, folyamatosan visszakérdezett, próbált sarokba szorítani. Dehát ugye a cikket én írtam, nem ő, s belekerült egy-két hangulati elem, az interjúkészítés körülményei, miegymás. Semmi extra. Mégis kiütöttem nála a biztosítékot. Ja, talán azzal, hogy kikövetkeztettem, hogy mivel nem mond semmi konkrétumot a projektről, talán titkolja. Vagy esetleg ő sem tudja. "Hogy mert olyan dolgokat beleírni a cikkbe, ami nem volt rajta a felvételen? Azt ki mondta magának, hogy titkolózunk?" Mondtam: senki, azt én írtam. Merthogy ez a dolgom. Tudja, keresem az összefüggéseket, értelmezem az információkat. Márpedig én nem értelmezhettem volna. Szerinte.
Utánanéztem: Izraelben, ahová ez az úriember való, elméletileg sokkal szabadabb a sajtó, mint nálunkfelé (http://www.rsf.org/article.php3?id_article=11715). Annál is érthetetlenebb az úriember kirohanása. A legtöbbet ismételt érve: a cikk udvariatlan volt, ő még ennyire udvariatlan cikket nem olvasott.
Íme: http://www.csikihirlap.ro:8080/servlet/cikk?cimid=13474
Indítsuk ezzel a blogot, mert jó példa ez arra, amivel valószínűleg foglalkozni fogok a továbbiakban. Vagyis: sajtó, közállapotok, sajtószabadság, egy székelyföldi napilap szerkesztőségi mindennapjainak tükrében.